Két évtizeddel ezelőtt furcsa változások következtek be a kenyai Laikipia-fennsíkon: az oroszlánok fokozottan vadásztak bivalyokra, míg a zebrák veszélye jelentősen csökkent. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy ezek az események nem kapcsolódnak össze, ám közelebbről vizsgálva egy összetett ökológiai láncreakció rajzolódik ki.
Mindez azzal kezdődött, hogy invazív nagyfejű hangyák jelentek meg a térségben, amelyek gyorsan elterjedtek, és elsöprő erővel kezdtek táplálkozni más rovarokon, köztük az őshonos akáciahangyákon is. Az akáciahangyák szoros, kölcsönös kapcsolatban élnek a szavannát borító sípoló tövises akáciákkal, amelyeknek védelmet és túlélést nyújtanak. A nagyfejű hangyák azonban képesek kiszorítani az akáciahangyákat, ezzel védtelenné téve a fákat a növényevőkkel, például elefántokkal szemben.
Az akáciák pusztulása miatt jelentősen megváltozott a táj: a fák hiánya miatt a füves területek elterjedtek, csökkent a ragadozók számára szükséges fedezék. Mivel az oroszlánok számára kevesebb lett az elrejtőzési lehetőség, a zebravadászat nehezebbé vált, és a ragadozók kénytelenek voltak veszélyesebb zsákmány, például a vízibivaly felé fordulni.
A videó számos további kérdést vet fel az ökológiai sokszínűség, az invazív fajok és a teljes élővilág közötti törékeny egyensúly kapcsán. Mi lesz a hosszú távú következménye egy ilyen láncreakciónak más fajokra, például a veszélyeztetett fekete orrszarvúra vagy madarakra? Vajon egy kis állat megjelenése mekkora változást tud indítani egy egész kontinens ökoszisztémájában?
