Az uralkodók börtönbe zárásának története évszázadokon át ismétlődő motívum a brit monarchia történetében. A megkülönböztetett helyzet ellenére királyokat, hercegeket, királynőket és más előkelőket számtalanszor tartottak fogva, gyakran politikai okokból, családi viszályok vagy hatalmi harcok következtében.
A Magna Carta megjelenésével elméletben már a király sem állhatott a törvények felett, ám a gyakorlatban sokáig kérdéses maradt, mennyire lehet ezt érvényesíteni. Ebben az időszakban uralkodók testvérei, gyermekei vagy vetélytársai számára a bebörtönzés gyakran jelentett politikai nyomásgyakorlást vagy végzetes megtorlást.
A századokon átívelő példák között találni bátyját fogságba vető királyt, a trónért rivalizáló rokonokat, intrikákat a királyi udvarban, sőt, olyanokat is, akik csak névleg voltak rabok, valójában azonban kényelmes körülmények között éltek. Női uralkodók sem voltak kivételek – több királynőt is vádoltak meg hűtlenséggel, árulással vagy egész egyszerűen politikai veszéllyel, ami több ízben halálhoz vezetett.
A témák között merül fel, vajon mennyire volt valódi a bebörtönzés, illetve hogy meddig tartott ki a királyi családok összetartása, ha a hatalom forgott kockán. Történelmi példákon keresztül bontakozik ki, miként eshetett meg, hogy fiatal örökösök, száműzött trónkövetelők vagy épp királyi házastársak is hosszú évekig vesztegeltek börtönben vagy szigorú felügyelet alatt. Felvetődik az is: vajon az örökletes kiváltság véget ért a vasrácsoknál, vagy sokszor a látszat raboskodás inkább politikai gesztus volt?
Mindemellett szóba kerülnek híres és kevéssé ismert történetek, többek között női uralkodók elleni perek és kivégzések, sőt a modern korban bekövetkezett címmegvonások és száműzetések is. A kérdés, hogy lehet-e a jog mindenkire érvényes, vagy a hatalom mégis mindig menekülni próbál az igazságszolgáltatás elől, a brit monarchia évszázadain át vissza-visszatér – ma is aktuális dilemmákat vetve fel.
