Az utóbbi időszakban a videojáték-ipar jelentős átalakuláson megy keresztül: egyre inkább háttérbe szorulnak a fizikai játékok, és a digitális letöltések veszik át a helyüket. Ez a tendencia gyorsult fel igazán, amióta a Sony hivatalosan is bejelentette, hogy 2028 után már nem kíván fizikai lemezeket kiadni új játékokhoz.
Az iparág így egy egyoldalúan szabályozott modell felé tolódik el, amelyben a kiadók és platformtulajdonosok hatalmas kontrollt gyakorolnak a fogyasztók felett. A játékosok által megvásárolt, de valójában csak licenszként birtokolt digitális játékok bármikor eltűnhetnek a kínálatból, elérhetetlenné válhatnak, ahogyan azt többek között az NBA 2K25 példája is mutatja. Ez a bizonytalanság sokakban felvet kérdéseket a tényleges tulajdonjogról és a fogyasztóvédelemről.
Több amerikai állam és politikus is törvényjavaslatokkal igyekszik reagálni, például a Power to the Players Act vagy a Protect Our Games Act tervezetekkel, amelyek célja a fogyasztói jogok megerősítése. Ezek a kezdeményezések középpontjába helyezik annak problémáját, hogy digitális vásárláskor valójában nem egy terméket, hanem csupán visszavonható használati jogot szerez a vásárló.
A digitális ökoszisztéma térnyerése mellett felmerül az is, hogy mi történik a többjátékos játékok lezárása után a hozzájuk kapcsolódó egyjátékos módokkal, illetve van-e mód arra, hogy a digitálisan vásárolt címeket továbbadjuk vagy akár eladjuk. Ezek a kérdések ma már nemcsak a felhasználók, hanem a törvényalkotók figyelmét is felkeltették.
