Egy szürreális konzolválogatás keretében betekinthetünk a leghírhedtebb kínai klónkonzolok világába, ahol a másolatok és a másolatok klónjai versengenek egymással az abszurditásban. A műsorvezető részletesen bemutatja a legismertebb hamis konzolokat, mint például a Police Station, a Funstation, az Xbox 360 fake, vagy éppen a legendás „Rey de Leopardo” oktatóportált, miközben humorral és iróniával elemzi azok ötletes, ámde átlátszó trükkjeit.
A dobozok és a konzolok külseje gyakran megtévesztően hasonlít az eredeti társaikhoz, azonban a belső tartalom egészen más élményt nyújt: régi Famicom/NES klónokat találunk, jellemzően ugyanazzal a minimális, ismétlődő játékkészlettel és kétes minőségű perifériákkal. Különféle mennyiségű „játékot” ígérnek, amelyek valójában ugyanannak a néhány játéknak áthackelt vagy újrahasznosított változatai.
Néhány konzol oktató vagy szoftveres csavarral próbál kitűnni, például a Windows 98/2000-nek látszó interfésszel, vagy billentyűzettel és egérrel felszerelt oktatógépek, amelyek játék helyett hamis produktivitást szimulálnak. A prezentáció rávilágít arra, hogy micsoda kreativitás és ügyeskedés rejlik ezekben a gépekben, valamint arra a nosztalgikus hangulatra, amelyet a 80-as, 90-es évek olcsó alternatívái nyújtottak sok szülő és gyerek számára.
A nézőt olyan kérdések felé tereli, mint: „Ki a kreatívabb — aki először klónolta a konzolt, vagy aki a klónt is lekoppintotta?”, illetve rámutat, hogy hol ér véget az eredetiség, és hol kezdődik a kínai koppintás művészete. A játékélmény, a hardver és a szoftver részletei mind azt a kérdéskört gazdagítják, hogy mennyi valós értéke lehet ezeknek a bizarr gépeknek a videójáték-történelemben.
