Jelenleg két űrállomás kering a Föld körül: ezek közül az egyik a Nemzetközi Űrállomás, a másik pedig Kína saját fejlesztésű állomása, a Tiangong, amelyet nyugaton sokkal kevesebbet emlegetnek. Felmerül a kérdés: mi történik ezen a rejtélyes helyen, és milyen új irányokat vesznek a kínai kutatások?
A Tiangong űrállomás fejlesztése lépcsőzetesen haladt, a kezdeti, egyszerűbb moduloktól eljutva egy összetettebb, három fő részből álló szerkezetig, amely ma már akár hat űrhajóst – vagy ahogy Kínában nevezik, tajkonautát – is fogadhat. Az állomáson végzett kutatások célja világosan körvonalazható: a jövő űrbeli építkezése, autonóm rendszerek, új energiaforrások, élettámogató megoldások és űrhajó-technológiai fejlesztések.
Kiemelt jelentőségűek a 3D-s nyomtatás és robotikai kísérletek, valamint az olyan forradalmi technológiák, mint a mesterséges fotoszintézis alkalmazása oxigén- és üzemanyag előállítására a fedélzeten, amelyek hosszú távú űrutazásokhoz és önfenntartó kolóniákhoz nélkülözhetetlenek lehetnek. A Tiangongon tajkonauták növényeket termesztenek, jövőbeli holdbázis-mintákat tesztelnek, és miközben az élettani kihívásokra is figyelnek, a globális együttműködés lehetőségét is felvetik.
Mivel nyugati országok részvétele jelenleg korlátozott, felmerül az a kérdés is, hogy vajon a jövő világűr-kutatását tényleg csak néhány nemzet uralhatja-e, vagy a kínai megközelítés újfajta együttműködési modelleket alapozhat meg? A videó többek között ezen kérdések mentén mutatja be, merre halad most az űrkutatás új korszaka.
