Az elmúlt években az AI piaca drámai tempóban változott: kínai kutatólaboratóriumok, például a DeepSeek, hihetetlenül gyors és költséghatékony fejlesztésekkel hívták fel magukra a figyelmet. Míg az amerikai szereplők, mint az OpenAI, a Google és a Meta dollármilliárdokat költenek és évekig dolgoznak a modellek fejlesztésén, a kínai csapatok néhány hónap alatt, töredék költségvetéssel is képesek kiemelkedni.
Központi kérdésként merül fel: elég-e az eddigi tudás, tőke és erőforrás-előny ahhoz, hogy az Egyesült Államok megtartsa vezető szerepét, vagy Kína a kreatív megkerülésekkel gyorsan ledolgozza a hátrányát? A DeepSeek modellje például számos benchmarkban felülmúlta a legismertebb amerikai AI-rendszereket, miközben nyílt forráskódúvá tették, ezzel teret nyitva a globális fejlesztők előtt.
Nem csupán a mesterséges intelligencia modellépítés költségeinek és tempójának változása borzolja a kedélyeket. Az AI fejlődése a robotikában is robbanásszerű változást hozott: emberszerű, szinte önálló döntéseket hozó gépek készülnek gyárakba, raktárakba, sőt egyesek szerint a társadalom egészébe. A felmerülő kérdés: mennyire bízhatunk ilyen robotokban, milyen etikai, gazdasági és szabályozási kérdések következnek a technológia robbanásszerű fejlődéséből?
A startupok és a technológiai óriáscégek közötti kapcsolat is átalakulóban van. Míg korábban a felvásárlások domináltak, most új típusú „álfelvásárlások”, partnerségek, licencmegállapodások uralják a piacot – ezek sokszor éppen a nagy cégeknek kedveznek, miközben az innováció és a verseny jövője is kérdésessé válik.
