Peking lenyűgöző katonai parádéján több mint tízezer katona és száznál is több repülőgép vonult fel, miközben a legújabb interkontinentális ballisztikus rakétákat is bemutatták. A látványos esemény jól illusztrálja Hszi Csin-ping törekvését arra, hogy Kína ne csupán önellátóvá váljon a katonai technológiákban, hanem a világ egyik legnagyobb fegyverexportőrévé is előlépjen.
Elemzők szerint az ilyen mértékű fegyverkezés mögött nemcsak gazdasági, hanem stratégiai célok is állnak. Kína sokáig külföldi, főként orosz fegyverekre támaszkodott, de az utóbbi évtizedekben hatalmas összegeket fordít állami és magán hadipari cégeinek fejlesztésére. Ez a beruházás jelentős átrendeződést eredményezett a globális fegyverpiacon, miközben a kínai hadsereg egyre függetlenebbé vált a külső beszállítóktól.
Az export sikerei leginkább a globális dél országai között érezhetők, ahol a kínai fegyverek viszonylag olcsók, sokféle variációban, kevés felhasználási korláttal és rugalmas fizetési feltételekkel érhetők el. Ugyanakkor a fejlettebb piacokon – például Európában vagy az Egyesült Államokban – ezek a termékek kevésbé népszerűek, többek között a feltételezett minőségi különbségek miatt.
Kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, mennyire versenyképesek valójában a kínai fegyverek, és hogy mennyire hatékonyan képesek áttörni a fejlett piacok korlátait. Ugyancsak érdekes vizsgálni, hogy a fegyverexport milyen befolyást biztosít Kínának egyes országokban, illetve milyen stratégiai jelentőségű üzeneteket közvetít mindez a nemzetközi színtéren.
