Kínában, a fagyos tél beköszöntével egy lenyűgöző mérnöki munka kezdődik: egy egész város épül fel szinte a semmiből, kizárólag tiszta jégből. Minden évben tízezer munkást mozgósítanak, precíz logisztika és hatalmas géppark szükséges ahhoz, hogy harminc nap alatt elkészüljön egy metropolisz, amely méreteiben túltesz Vatikánvároson.
Az alapanyag, a jég, nem csupán a tél során kerül kitermelésre. Már az előző év januárjában elkezdik levágni a folyókról, majd hosszú hónapokon át tárolják speciális módszerekkel, hogy az olvadás és nyári meleg ellenére megőrizze minőségét és tömegét. A jégtömbök kezeléséhez egyedi fizikai elveket és hagyományos technikákat ötvöznek ipari újításokkal.
Az építkezés magában foglal egy központi acélvázas torony és számos látványos palota, híd, csúszda, valamint történelmi és kulturális motívumokat idéző installációk felhúzását. Az alkotók minden évben új témákat, országokat, régiókat hoznak be inspirációként, így a park minden szezonban különböző arcát mutatja.
Az időjárás azonban nemcsak segítő, hanem könyörtelen ellenség is lehet: egy hirtelen felmelegedés, jelentős szél vagy csapadék rögtön átszervezéseket, leállást és újabb technológiai megoldásokat követel. Az infrastruktúra, világítástechnika és gépészet mind speciális kihívások elé állítja a mérnököket.
A rövid életű, mégis grandiózus jégváros évről évre milliókat vonz, akik nemcsak a csodás konstrukciókat, hanem különleges szórakozóhelyeket, művészeti versenyeket és globális kulturális cseréket is átélhetnek. Az egész esemény egyik legérdekesebb kérdése, hogy miként képesek ezt a hatalmas, látványos projektet hatvan nap alatt megvalósítani, majd ugyanilyen gyorsan lebontani, miközben minden részletében a mulandóság és az innováció találkozik.
