Kínai beruházásnak köszönhetően Latin-Amerikában, főként Peruban, új megaportok épülnek, amelyek jelentősen átalakítják a kontinens és Kína közötti kereskedelmi útvonalakat. Például Peru mezőgazdasági exportja várhatóan megháromszorozódik, mivel az új létesítmények gyorsabb és olcsóbb szállítást biztosítanak Ázsiába.
Az elmúlt két évtizedben Kína globális kikötőhálózatot épített ki: 100-nál is több országban, kulcsfontosságú tengeri pontokon szereztek befolyást kínai állami vagy magánvállalatok. Ezzel stratégiai előnyt szerzett a nemzetközi kereskedelmi útvonalak és szállítási infrastruktúra felett, ami a geopolitikai feszültségek közepette aggodalommal tölti el a Nyugatot.
A kínai beruházások gyakran sokkal nagyobbak, mint az Egyesült Államok, az EU vagy más országok által finanszírozott hasonló projektek, ami vita tárgyává teszi, hogy mennyiben befolyásolhatják ezek a helyi gazdaságok szuverenitását vagy a biztonságpolitikai viszonyokat.
Felmerül a kérdés, hogy ezek a kereskedelmi kikötők hosszú távon kizárólag gazdasági célokat szolgálnak-e, vagy később esetleg katonai célú használatra is alkalmassá válhatnak. Átlátható vagy rejtett kockázatokkal jár-e, ha egy ország stratégiai bejáratai kínai kézbe kerülnek?
Mindeközben Latin-Amerika egyes országai az infrastrukturális fejlesztések előnyeit élvezik, miközben az USA érdekei és befolyása háttérbe szorulnak. A globális tengeri kereskedelem egyre inkább politikai dimenziót ölt, és alapvető kérdéseket vet fel a jövő világgazdasági és biztonsági egyensúlyáról.
