2025-re az Nvidia gyakorlatilag monopolhelyzetbe került a globális GPU-piacon, nemcsak a hardver, hanem a szoftver területén is, főként a CUDA platform révén. Több mint 30 millió fejlesztő használja világszerte ezt az ökoszisztémát, amely erős kötöttséget okoz, mivel a váltás más platformokra komoly munkaerő- és időbefektetést igényel.
Az Amerikai Egyesült Államok szankciói alapvetően új helyzetet teremtettek: a korlátozások előbb az Nvidia A100 és H100 chipekre, majd a fejlett félvezetőgyártási eszközökre is kiterjedtek, kizárva Kínát a legmodernebb technológiákhoz való hozzáférésből.
Kína válasza sokoldalú: a hangsúly áthelyeződött a hardver beszerzéséről egy teljes ökoszisztéma kialakítására. Számos hazai GPU-gyártó, gyakran korábbi Nvidia vagy AMD vezetők alapításával, milliárdokból fejleszt saját termékeket. Új technológiai megoldásként például a chiplet architektúra jelenik meg, amely az elmaradottabb gyártókapacitásokat kompenzálja.
Továbbra is a szoftver az egyik legnagyobb kihívás, hiszen a globális AI-fejlesztés alapját jelentő szoftverkeretrendszerek – mint a PyTorch, TensorFlow, Jax – erősen Nvidia-centrikusak. A kínai alternatívák, például a More Threads vagy Metax eközben saját ökoszisztéma kiépítésén dolgoznak, de a CUDA szintű natív támogatás még várat magára.
A technológiai fejlesztések mellett geopolitikai kérdések is befolyásolják a folyamatokat: a szankciók a kereskedelmi versenyt egyre inkább geopolitikai technológiaversennyé alakítják, amelynek hatása túlmutat a félvezetőiparon is.
