Az utóbbi években Kína figyelemre méltó hulladékégető és hulladékból energiát előállító üzem építési hullámot élt át. 2019-ben még csak körülbelül 400 ilyen létesítmény működött az országban, amelyek az önkormányzati szilárd hulladék nagyjából felét kezelték égetéssel.
Hat év leforgása alatt Kína kapacitása jelentősen megnőtt: több mint 1100 üzem épült fel, így a főként zsúfolt nagyvárosokban már a hulladék több mint 80 százalékát energia-visszanyeréssel semmisítik meg. Az égetés több célt is szolgál, például csökkenti a hulladék térfogatát, mérsékli a hulladéklerakók terhét, és bizonyos mértékben környezetvédelmi előnyökkel is járhat a metánképződés visszaszorításával.
A gyors urbanizációval és növekvő fogyasztással a hulladék mennyisége és összetétele is sokat változott. Az organikus háztartási hulladék mellett egyre nagyobb arányban van jelen a műanyag, a papír és a fém, ami kihívásokat jelent a kezelés során.
A beruházások katalizátora egyik oldalról a kormányzat stratégiai döntései és támogatási rendszerei voltak, amelyek révén jövedelmezővé vált az égetők üzemeltetése. Másrészt azonban számos társadalmi dilemma, egészségügyi és környezeti kérdés is megjelent, a helyi lakosság ellenállása pedig többször is feszültségekhez vezetett.
Felmerül, milyen kompromisszumokat jelent a hulladékégetők gyors terjedése, miként alakul a lakosság és a döntéshozók viszonya, valamint hogy vajon tartós és fenntartható megoldást kínál-e a rendszer hosszú távon a szemétproblémára.
