Kiemelt figyelem irányul arra, hogyan használhatja Kína stratégiai szempontból az ellátásilánc-függőségeket, úgynevezett szűk keresztmetszeteket (chokehold), hogy geopolitikai befolyást gyakoroljon az Egyesült Államokra és a világra. A beszélgetés kiindulópontja, hogy Irán hogyan élt a Hormuzi-szoros földrajzi helyzetéből adódó lehetőséggel, és vajon Kína tanul-e ezekből a példákból saját érdekérvényesítéséhez.
Felmerül, hogy az Amerikai Egyesült Államokban bekövetkező politikai változások, különösen Donald Trump politikai stílusa és önérdekközpontúsága, milyen lehetőséget vagy kockázatot jelentenek Kína számára. Az is szóba kerül, hogy egy esetleges amerikai gyengülés vagy instabilitás hogyan módosíthatja Kína pozícióját, illetve miként alakulhat át a nagyhatalmak közötti erőviszony.
Érdekes adatok kerülnek elő a nemzetközi közvélemény-kutatásokból, amelyek azt mutatják: az amerikai külpolitika megítélése romlik, miközben Kína megítélése a világ számos régiójában javul vagy stabilizálódik. Ez új kapcsolati és érdekegyeztetési mintázatokhoz vezethet például Délkelet-Ázsiában, ahol egyes országok közelednek Kínához gazdasági együttműködésekre.
Felvetődik az a dilemma is, vajon Kína képes és hajlandó lesz-e vezető szerepet betölteni egy instabilabb világrendben, vagy továbbra is inkább kihasználja a status quo-t és az amerikai rend által biztosított előnyöket. A kérdés nyitott marad, hogy a közeli jövő felfordulásai milyen hosszú távú stratégiákat kényszerítenek majd a kínai döntéshozókra.
