Kína gazdasága történelmi mérföldkőhöz érkezett: 11 hónap alatt több mint 1 billió dolláros kereskedelmi többletet ért el, annak ellenére, hogy a nyugati országok egyre szigorúbb vámokat és kereskedelmi akadályokat állítottak elé.
A gyakori magyarázat szerint ez a teljesítmény a gyenge, alulértékelt jüan eredménye, amely versenyelőnyt biztosít az exportőröknek. Ám a helyzet összetettebb, mint azt elsőre gondolnánk: más vezető gazdaságok, például Japán és Dél-Korea szintén aktívan beavatkoznak saját devizáik piacába, mégis egészen eltérő strukturális kihívásokkal néznek szembe.
Érdekes felvetés, miért keletkezik ilyen mértékű többlet Kínában, miközben az export iránya új piacokra, például Délkelet-Ázsiába vagy Afrikába is áttevődik, illetve a vámok megkerülésére összetett gyártási láncokat alakítanak ki. Felmerül a kérdés: tényleg a deviza az elsődleges ok, vagy inkább a kínai gazdasági szerkezet és nemzetközi stratégiák állnak a siker hátterében?
Az európai ipar kihívásai, az energiaköltségek, szabályozási problémák és a lassú növekedés egyaránt súlyosbítják a helyzetet, miközben Kína előretör technológiai fejlesztéseivel és infrastruktúrájával. Milyen következményekkel járhat, ha a globális egyensúlytalanságok megmaradnak, és a valutaértékeken túlmutató tényezők alakítják a gazdasági viszonyokat?
