Kína ambiciózus lépéseket tesz az űrkutatás területén, amelyekkel képes lehet megingatni az Egyesült Államok űrbeli fölényét. Az elmúlt időszakban az ázsiai ország rekordmennyiségű űrindítást hajtott végre, Mars-rovert küldött, kiépítette saját űrállomását, és mintát hozott vissza a Hold túlsó oldaláról. Ezek az eredmények, illetve a politikai vezetés által is hangoztatott „űrálom” mind azt jelzik, hogy Kína egyre komolyabb szereplővé válik a világűrben.
A kínai űrszektor fejlődését nagyban segíti a kormány, az egyetemek, állami és magánvállalatok szoros együttműködése, valamint a magántőke bevonása. A vidéki űraktivitások regionális központokban összpontosulnak, és ezek nem csak rakétákat, de műholdak fejlesztését, valamint új, akár újrahasznosítható rakéták kísérleteit is magukban foglalják. Az ország saját műholdas navigációs rendszert is kiépített, amely versenytársává vált az amerikai GPS-nek.
Az USA még vezetőnek számít a kereskedelmi űriparban és a kilövési képességekben, de szakértők és politikai szereplők is figyelmeztetnek: ha nem reagálnak kellő dinamizmussal, Kína gyors tempója könnyen meghozhatja számára az űrbeli vezető szerepet. További kérdéseket vet fel, hogy az ISS visszavonásával akár egy időre a kínai űrállomás maradhat az egyetlen lakott bázis a Föld körül. Emellett mindkét ország a Hold és a Mars meghódítását tűzte ki célul, ami újabb rivalizálási pontot jelent.
A háttérben nemcsak a tudományos kutatás és technológia fejlesztése zajlik, hanem a geopolitikai verseny is erősödik. A kínai űrerőfeszítések gazdasági, diplomáciai és katonai jelentőségre is szert tettek: a Belt and Road Initiative például összekapcsolja az űrtevékenységet a globális infrastrukturális terjeszkedéssel. Mindeközben mindkét nagyhatalom új generációs rakéták, műholdrendszerek és űrállomások fejlesztésén dolgozik, ami felveti a kérdést: milyen esélye van az Egyesült Államoknak megtartani pozícióját ebben a gyorsuló űrversenyben?
