Az iráni háború új szakaszába lépett; a konfliktus pedig nemcsak katonai, hanem globális energetikai következményekkel is jár. A világ egyik legfontosabb olajszállítási útvonala, a Hormuzi-szoros körül kialakult veszélyhelyzet komoly fennakadásokat okoz a nyersolaj- és földgázszállításban.
Tartályhajók vesztegelnek a Perzsa-öbölben, miközben Irán azzal fenyegetőzik, hogy megtámad minden áthaladó hajót. Az így kialakult kínálati sokk az olaj világpiaci árában is érzékelhető. A globális olajfogyasztás 20%-a halad át ezen az egyetlen szűk tengeri folyosón, így bármilyen elhúzódó lezárás az egész világgazdaságra hatással lehet.
Kiemelt szerepet kap Kína, amely energiabiztonságát részben a Közel-Keletről származó importokra alapozza: olajellátásának csaknem felét szerzi ebből a térségből, különösen Iránból és Venezuelából. A politikai döntések, mint például Trump stratégiája, abból indulnak ki, hogy a Kínára gyakorolt nehezített körülmények késleltethetik vagy megnehezíthetik geopolitikai lépéseit.
A gázpiac is bizonytalanná vált: egy iráni dróntámadás után Katar LNG-termelése is leállt. Mivel Ázsia – különösen Kína, Japán, India és Dél-Korea – a Hormuzi-szoroson keresztül érkező olaj és LNG legnagyobb vásárlói, most az energiaellátásuk kiszámíthatatlanná vált. Ezzel párhuzamosan kérdéses, vajon Kína bekapcsolódik-e a konfliktus elsimításába, illetve tartalékai valóban elégségesek-e válsághelyzetben?
