A világpolitikai erőviszonyok markánsan átrendeződtek az Egyesült Államok és Irán közötti háború során. Miközben a figyelem a Közel-Kelet forró konfliktusaira irányult, Kína csendesen kamatoztatta befolyását és stratégiai előnyeit anélkül, hogy nyíltan belépett volna a harcba.
E fontos időszakban Peking három fő céljára fókuszált: a Közel-Kelet amerikai befolyásának csökkentése, a kínai technológiák iránti globális függőség növelése és egy megbízható, felelősségteljes világhatalom képének erősítése. Mindeközben a régió országai is átalakuló szövetségi rendszereket formálnak, új egyensúlyokra törekedve, ahol már nem kizárólag Washington ítéli meg a helyzetet.
Az energiapolitika is a középpontba került. Kína kiaknázta stratégiai olajtartalékait, diverzifikálta beszállítóit, és drámaian növelte a megújulók arányát, mindez pedig jelentős előnyt biztosított számára a háború gazdasági sokkjával szemben.
Technológiai és gazdasági fronton Kína erősödése a tiszta energia, az akkumulátorok és a ritkaföldfémek területén is érzékelhető. Emellett a jüan szerepe is fokozódik a globális kereskedelemben, ami hosszú távon megkérdőjelezheti a dollár egyeduralmát.
Japán tanulságos példáján keresztül a nyugati országok is felismerhetik: a gazdasági függetlenséghez idő, türelem és szövetségesi együttműködés szükséges. Felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mely országok lesznek képesek alkalmazkodni a változó világrendhez, és valódi alternatívát kínálni Kína technológiai és gazdasági fölényével szemben.
