Kína egyre aktívabbá válik az Északi-sarkvidéken annak ellenére, hogy nincs határos területe a régióval. Hszi Csin-ping elnök célul tűzte ki, hogy 2030-ra Kína sarkvidéki nagyhatalommá váljon, amit a 2018-as hivatalos sarkvidéki stratégiai dokumentum is megerősített.
A polar selyemút terve az Új Selyemút kezdeményezés északra terjesztéseként jelent meg, középpontjában a gyorsabb, költséghatékonyabb tengeri útvonalak fejlesztése áll Ázsia és Európa között. Ezek infrastrukturális fejlesztésében Kína szorosan együttműködik Oroszországgal, valamint igyekszik hozzáférni stratégiai jelentőségű kikötőkhöz, repterekhez és ásványi nyersanyagokhoz – különösen Grönlandon.
Több kínai beruházási próbálkozás ellenállásba ütközött Grönlandon és az európai sarkvidéken is. Ezek hátterében elsősorban helyi környezetvédelmi aggályok, valamint amerikai és dán politikai nyomás álltak, de felmerült az is, hogy egyes kínai létesítmények kettős felhasználásúak lehetnek, akár katonai célokra is alkalmasak lennének.
Kína tudományos együttműködései Norvégiában és Izlandon sikeresebbek, de ezek is gyanakvást keltenek a nyugati országok részéről. Az Egyesült Államok, Kanada és az európai sarkvidéki országok attól tartanak, hogy Kína tudományos újításait haditengerészeti, rakétairányítási vagy katonai célokra is felhasználhatná a régióban.
Oroszország ukrajnai inváziójával, Svédország és Finnország NATO-csatlakozásával, valamint a biztonsági prioritások előtérbe kerülésével az arktiszi együttműködés kihívásai és Kína érdekei még összetettebbé váltak. A térségben kialakuló új geopolitikai dinamika számos kérdést vet fel a régió jövőjével, a globális kereskedelemmel és a nemzetközi hatalmi egyensúllyal kapcsolatban.
