Az elemzett videó egy különleges, az 1990-es évek közepén megjelent FPS játék, a Killing Time sajátosságait és érdekességeit mutatja be, miközben nosztalgikus hangvételben mesél a műfaj fejlődéséről. A narrátor humoros élményein keresztül vezeti be a nézőt a játék szürreális világába, ahol az elhagyatott szigeten játszódó történetben keveredik a horror, a gengsztertörténetek világa, valamint az egyiptomi misztikum.
Az ismertetés során kitér a játékverziók közötti különbségekre, például a PC-s változat és a 3DO-s kiadás eltéréseire, valamint a Nightdive által készített remasterről is említést tesz. A főszereplők és a cselekmény sokrétűségét igazi B-filmes hangulatú FMV-k (élőszereplős videóbetétek) színesítik, miközben a játék felépítése és mechanikái is áttekintésre kerülnek: nyitott világ, szellemekkel teli kúria, különféle fegyverek, groteszk ellenfelek, valamint számtalan abszurd és túljátszott karakterhelyzet várja a játékost.
Részletesen szó esik a játékmenet nehézségeiről, a játék egy-két problémás megoldásáról – például a platformerekhez mérten gyenge ugrásról vagy a félrevezetően színezett kulcsokról –, de ezek mellett kiemeli azt a sajátos bájt, amit a játék 1990-es évekbeli, kompromisszumos dizájnja ad. A narrátor hangsúlyozza a történet rejtélyességét, az egyiptomi vízóra mítoszából szőtt kalandot, valamint azt, hogyan bontakozik ki mindez egy elhagyatott szigeten, ahol a múlt alakjai bűnben, árulásban és különös rituálékban keveredtek végzetük felé.
Felvetődik több érdekes kérdés: vajon mennyire ragaszkodhat valaki az örök élethez, milyen döntések vezethetnek szerencsétlenséghez a felső tízezer körében, és mivé válik egy ember, ha hataloméhes, vagy épp örökké a múltban ragad? Miként teremthet sajátos hangulatot egy játék a műfaj erősen korlátozott technikai keretei között, és mit jelent az, ha FMV-betétek egyszerre nyújtanak horrorisztikus, illetve komikus élményt?
