Andrew Bustamante, egykori CIA hírszerző tiszt mesél arról, miben tévednek a filmek a kémek világáról: a valóságban a jó ügynökök legfőbb erénye az észrevétlenség, nem a látványos akciók. A beszélgetés során számos tévhitet oszlat el azzal kapcsolatban, hogy milyen emberekből lehet titkosügynök, és milyen tényezők jelentik a legfőbb kiválasztási szempontokat.
Részletesen ismerteti, milyen különleges pszichológiai és erkölcsi rugalmasságra van szüksége annak, aki titkos feladatokra vállalkozik. A CIA felvételi és kiképzési folyamata hónapokig, sokszor évekig is eltarthat, és különösen alaposan vizsgálják a jelentkezők múltját, viselkedését és titoktartási készségét.
Bustamante kitér arra is, hogy a kémkedés valójában a titkok köré szerveződik—a világot a titkok gazdasága mozgatja, ahol minden információnak értéke van, és meg kell tanulni felismerni, melyik titkot érdemes megtartani vagy továbbadni. Ebben a rendszerben a motiváció, manipuláció, illetve a beszélgetések irányítása mind létfontosságú készségek.
A beszélgetés gyakorlati példákkal segít megérteni, hogyan működik a CIA-ban az oktatás—gyakorlás—valóság modell, amely a túléléshez, a stresszhelyzetek kezeléséhez és a moralitás rugalmas értelmezéséhez szükséges gondolkodásmódot tárja fel. Felvetődik a kérdés: valójában mennyiben különbözik egy titkos ügynök élete a hétköznapi emberek életétől, és vajon kiben lehetnek meg a megfelelő alkalmasság jegyei?
