Képzeljünk el egy közeli jövőt, ahol a tudósok a vulkánkitörésekhez hasonló hatásokat próbálnak utánozni a globális felmelegedés visszafordítása érdekében. Mérnökök olyan kísérleteket terveznek, mint például kénsavas napernyő létrehozása vagy az óceánok vasporral való dúsítása, hogy szabályozzák a bolygó hőmérsékletét.
Globális vészhelyzet esetén felmerül a kérdés, milyen következményei lehetnek annak, ha világszintű klímamérnöki megoldásokat engedélyeznek. Vajon az emberi beavatkozás enyhítheti-e az éghajlatváltozás káros hatásait, vagy további veszélyeket hoz magával? Elgondolkodtató, hogy vajon felkészültünk-e az aszályokra, az éhínségre vagy az esetleges politikai konfliktusokra, amelyek a geoengineering beavatkozásokkal járhatnak.
A tudományos közösségek körében két fő irányvonal formálódik: az egyik a napfény visszaverése (solar radiation management), a másik a szén-dioxid kiszűrése a légkörből. Az egyes megoldásokat, mint például a sztratoszférikus szulfátrészecskék szórását vagy a vasporos óceánműtrágyázást, részletesen elemzik, kiemelve azok kockázatait és etikai dilemmáit.
Felmerül a felelősség kérdése is: ha egy ország vagy csoport hibázik, ki viseli a következményeket, különösen, ha olyan országokról van szó, amelyek nem okozták a problémát? A film valós példákon keresztül – például nyugat-afrikai partvidéki települések áldozatain keresztül – mutatja be, milyen súlyosak lehetnek az előre nem látott következmények.
Érdekes társadalmi és politikai kérdések is felvetődnek: ki dönthet arról, milyen mértékben avatkozzunk be a Föld klímájába? Mi történik, ha egy ország egyoldalúan elindít egy ilyen akciót, és ezzel más országokat kényszerhelyzetbe hoz? Ezek a dilemmák mély erkölcsi és gyakorlati kihívásokat jelentenek az emberiség számára, melyeket a dokumentumfilm végig körüljár.