Sokan az interneten élesen bírálják a Super Bowl-on elhangzott Kid Rock fellépést, többek között azzal vádolva, hogy a produkció nem élő, hanem előre felvett, azaz playback volt. Ezek a vélemények számos közösségi platformon és hírforrásban is megjelentek, ami alaposabb vizsgálatra készteti a videó készítőjét.
Az elemző részletesen megvizsgálja a vokált, és olyan technikai részleteket figyel, mint például a mikrofonba ütődő levegő hangja (plozív hangok), amiket általában egy élő felvételen hallani lehet, de stúdiófelvételen alig vagy egyáltalán nem jelennek meg. Az ilyen apró részletek szerinte árulkodóak lehetnek arról, hogy valójában élő-e az előadás.
A műsorvezető egy második énekhang jelenlétére is felhívja a figyelmet, amely válaszol Kid Rock soraira – egyfajta kérdés-felelet stílusban, ami ebben a zenei műfajban megszokott. Az, hogy ki a második hang, nem egyértelmű: lehet, hogy egy bandatag vagy egy háttérvokalista. Az ilyen vokális felépítés külön érdekes kérdéseket vet fel az élőzene és a playback határainak kapcsán.
A média felelősségére is kitér, hangsúlyozva: egyértelmű bizonyíték nélkül komoly állításokat tenni – például playback-kel vádolni – veszélyes lehet jogilag is. Mennyire lehetünk biztosak abban, hogy amit hallunk, az nem manipulált vagy előre felvett? Ezek a kérdések izgalmas vitákat generálnak a popkultúrában.
