Az emberiség fantáziáját régóta foglalkoztatja a szuperintelligens lények és a mesterséges intelligencia jövője. Hogyan növelhető elméletileg egy tudat vagy számítógép kapacitása? Mennyi problémára tudnának választ adni például a Jupiter-agyak vagy a még nagyobb rendszerek?
A sci-fi művek, mint Douglas Adams Galaxis útikalauza vagy Isaac Asimov robotregényei és híresen nagy gépei, olyan dilemmákat vetnek fel, hogy a hatalmas számítógépek tudják-e a legnagyobb kérdésekre a választ, például: Mi az élet, a világegyetem vagy a minden értelme? Ugyanakkor maga a kérdés is kérdéses – tényleg jó úton járunk-e, amikor gépekkel akarunk filozófiai problémákat megoldani?
A videó bemutatja a Jupiter-agy és a Matrioska-agy koncepcióját is – hatalmas, bolygó vagy csillag körül felépített számítókomplexumokat, ahol a technológiai és energiahatékonysági korlátok döntik el, mekkorára lehet skálázni egy elmét vagy rendszert. Érdekes gondolatokat vet fel arról, vajon az egyre nagyobb méretű elmékkel egyszerűen csak új problémák, például kommunikációs késések, hőelvezetési gondok és identitáskérdések jelennek meg.
Felmerül, hogy mit jelentene egy hierarchikusan felépített, önálló rész-elmékkel működő globális vagy csillagrendszernyi tudat. Hogyan működnének ezek a gigászi gondolkodó gépek? És valóban megéri-e ekkora erőforrást az emberiségnek vagy bármely fejlett civilizációnak szuperintelligenciát alkotni egyetlen, óriási egységként?
