Október elején Finnország és Norvégia vezetői közvetlenül beszéltek Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, hogy személyesen tolmácsolják neki a tárgyalásos béke lehetőségeit Ukrajnában. Ez a lépés több európai ország, különösen Dánia, Észtország és Litvánia részéről meglepetést és kritikát váltott ki, mivel szerintük az akció meggyengítheti az európai egységet.
Mélyebb szinten a lépés újra fellángoltatta az európai vitákat arról, ki lehetne a kontinens első számú közvetítője az ukrán háborúban. A kérdésben két tábor alakult ki: vannak, akik szerint Putyinnal nem lehet tárgyalni, és olyanok is, akik úgy gondolják, a békéhez elkerülhetetlen a vele való párbeszéd. Felmerül a kérdés, mennyire szabad egy-egy országnak saját kezdeményezéssel fellépnie, ha a nagypolitikai konszenzus hiányzik.
A vita során több név is felmerült potenciális európai főtárgyalóként: egyesek a NATO keleti szárnyából választanának, míg mások inkább nyugat-európai vagy semleges ország képviselőjét támogatnák. Ez a belső megosztottság megnehezíti egy egységes európai álláspont kialakítását, amit Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is sürgetett legutóbbi nyilatkozatában.
Közben az is felmerül, hogy az európai politikai döntéshozatalba mennyire szólhatnak bele olyan országok, illetve korábbi politikusok, akik nem uniós országokból érkeznek, vagy már visszavonultak a közéletből. Az elhúzódó vita rávilágít arra, mennyire bonyolult konszenzusra jutni a kontinens ilyen horderejű kérdéseiben.
