Képzeljünk el egy világot, ahol a pizzákra kerülő sajt 85%-a ugyanattól a beszállítótól származik, és a gyorséttermek fő alapanyagai is ugyanazon néhány óriáscég raktáraiból érkeznek. Ezt a meglepő jelenséget járja körül a videó, miközben vizuális tesztekkel és ízlelési kísérletekkel igyekszik kideríteni, mennyire tapasztalható tényleges különbség az egyes márkák között.
Az élelmiszerláncok mögötti beszállítói rendszert is feltérképezik: kiemelkedő szerepet játszanak a nagy beszállító vállalatok, például a Lino Cheese, a Cisco vagy a Tyson. Kiderül, hogyan határozza meg néhány cég a csipszek, üdítők, vizek, gabonapelyhek és még a gyorséttermi desszertek kínálatát is, és milyen kevesen uralják a polcokat a szupermarketekben.
A film betekintést ad a háttérfolyamatokba: a márkák mögött rejlő közös gyártók, a franchise-hálózatok, valamint a beszállítói monopóliumok világába. Felmerül a kérdés: valóban eltűntek-e az étkezési élmény egyediségei, vagy a fogyasztói érzékelés túlzó? Az is kiderül, hogy a különböző éttermekben kóstolt csirkefalatok, krumplik vagy akár sütemények sokszor valójában ugyanabból a fagyasztott alapanyagból készülnek.
Iparági példákon keresztül vizsgálják, hogyan egységesedik az ízvilág, amikor mindenhol szinte ugyanabból a konyhából érkezik az alapanyag. Izgalmas kísérletek mutatják be, mennyire lehet vakteszttel megkülönböztetni például a népszerű gyorsétteremláncok sajtját, sült krumpliját vagy akár kekszeit.
Összességében gondolatébresztő kérdések vetődnek fel az élelmiszeripari konszolidációval kapcsolatban: valóban veszélyben van az ízek sokszínűsége? Mit jelent a választék illúziója a polcokon? Erre keresi a választ a videó, anélkül, hogy végső ítéletet mondana.
