Jo az Első egy kíméletlen diktátor, akinek fiát, JoJót, a pompás kastély falai között nevelik fel. JoJo sosem találkozik az alattvalók félelmével vagy szenvedésével; számára apja uralma csupán erőt és dicséretet jelent.
Ez a történet filozófiai kérdéseket vet fel: vajon JoJo, aki ilyen különös közegben nőtt fel, teljes mértékben felelős azért, amit felnőttként tesz? A Deep Self elmélet hívei szerint az emberek akkor viselik tetteikért az erkölcsi felelősséget, ha azok legbelsőbb értékeikből, meggyőződéseikből fakadnak. De vajon ezek az értékek valóban önállóan alakultak-e ki JoJóban?
Susan Wolf filozófus szerint az sem hagyható figyelmen kívül, hogyan formálódik valakiben a „mély énje”. Vajon JoJo, aki sosem tanulhatta meg, mi a helyes és a helytelen, ugyanannyira hibáztatható, mint egy választás előtt álló felnőtt?
A vita tovább bonyolódik: ha mindenkit a neveltetése határoz meg, vajon bárkit felelősségre lehet vonni a tetteiért? A történet arra hív, hogy elgondolkodjunk: létezik-e velünk született erkölcsi döntési képesség, vagy minden morális tettünk szükségszerűen az előéletünk függvénye?
