Az 1980-as évek közepén, amikor a számítógépek tömeges elterjedése még csak folyamatban volt, megjelent egy különleges gép, a Victor HC90, amely két processzort tartalmazott. A második CPU közel kétszer gyorsabban működött, mint az első, ezzel jelentősen felgyorsítva néhány számításigényes műveletet.
A videó betekintést nyújt abba, hogyan működött a turbó mód, és milyen mértékű teljesítménynövekedést hozott a mindennapi használatban vagy programozáskor. Ugyanakkor bemutatja, hogy a játékok esetében a gyorsítás nem mindig biztosított előnyt; néhány cím jól futott, míg másokat kifejezetten zavart a túlzott sebesség.
Megismerhetjük a Victor HC90 további úttörő tulajdonságát is: a valós idejű videó szuperimpozíció funkciót, amellyel két különféle képi forrás kombinációjával tudott komplex megjelenítéseket alkotni. Részletesen tárgyalja, miként voltak vezérelhetők ezek a módok, és mit jelentett a felhasználói élmény szempontjából.
Az is kiderül, hogy a gép többféle konfigurációban készült, egy vagy két floppy meghajtóval, és hogy a japán piacon viszonylag drágának számított, ezért inkább cégek és speciális iparágak számára volt különösen vonzó. Izgalmas kérdés, mennyire tudták kihasználni a fejlett hardvert a korabeli szoftverek?
