Tom Johnson műhelyébe egy körülbelül kétszáz éves központi asztalt hoznak be felújításra, amelynek alapja és díszítő szegélyei meglazultak. A bútor értékes anyagokból, mint például dió furnérból és intarziás elemekből áll; dísze a gondosan faragott lábakban és az öt oszloppal alátámasztott talapzatban rejlik.
A restauráció során Tom nyomozóként vizsgálja meg az asztal szerkezeti problémáit. Kiemelten foglalkozik a rejtett rögzítésekkel, a modern és régi kötőelemek együttes használatának kérdéseivel, valamint rámutat a történelmi bútorok tipikus gyenge pontjaira, mint például a galambfark illesztésekből eredő sérülések.
Az asztal felső részén apróbb javításokat hajt végre, például a furnérdarabok és díszítő elemek visszaragasztását oldja meg. A felületkezelés külön figyelmet kap: kísérletezik különböző színű viaszokkal, bemutatja a polírozás menetét, és a fényezéshez szakmai tippeket ad.
Különböző technikákat tesztel, miközben az ismeretlen sérülések okait fürkészi, és közben felveti, hogy mennyire fontos a megfelelő restaurálási megoldás kiválasztása régi bútoroknál. Felmerül a szakmai döntések, az időráfordítás és az eredeti anyagok megtartásának dilemmája is.
