Kutatói áttörések fényében az élet eredetének klasszikus elképzelése megkérdőjeleződik: a primordial leves és egy tökéletes első sejt helyett most egy sokkal összetettebb képpel találkozunk, melyben a biológia, a kémia és a geológia egyaránt szerepet játszik. A LUCA (last universal common ancestor) vizsgálata alapján úgy tűnik, az első biológiai rendszerek nem rendelkeztek minden szükséges enzimmel, amely a mai élet alapvető folyamataihoz szükséges, így egy furcsa, fél-biológiai entitásként, mondhatni ‘biokémiai kiborgként’ működhettek a Föld mélytengeri szikláin belül.
Az a felfedezés, hogy a baktériumok és az archaea domének csak részben osztoznak a fontos metabolikus enzimeken, azt sugallja, hogy az önálló, szabadon élő sejtek két alkalommal is kialakulhattak az evolúció során, vagyis a valódi élet többször is elindulhatott a Földön. Ez felveti a kérdést, mennyire valószínű, hogy hasonló folyamatok más bolygókon is végbemehetnek.
A Föld kialakulásakor a szükséges kémiai elemek eredete is központi téma. A kutatások kimutatták, hogy Jupiter gravitációja úgy változtatta meg a fiatal Naprendszer anyagösszetételét, hogy a Föld már eleve rengeteg, az élethez szükséges elemet tartalmazott. Külön érdekes kérdésként merül fel, miként képződött elérhető nitrogén és foszfát a korai Földön, és vajon a napkitörések vagy a vulkanikus tavak kémiai reakciói oldották-e meg ezeket a problémákat.
Lenyűgöző, hogy LUCA már egyfajta ősi immunrendszerrel is rendelkezhetett, ami az evolúciós versengés ősi kezdetét is felvillantja. Egy ilyen komplex rendszer fennmaradása és fejlődése rámutat arra, hogy az élet megjelenéséhez nem csak egyféle, hanem több, rendkívül összetett kémiai és környezeti feltétel teljesülése kellett, és ezek nem lehetnek ritkák a világegyetemben.
