Az 1998-ban megjelent Intel Celeron processzorok közül a 300A típus legendásan jól húzható modellként vált ismertté, de vajon mit lehet kezdeni kettővel egyszerre egy gépben? Egy különleges, Supermicro márkájú alaplap kerül a fókuszba, amely két processzorfoglalattal rendelkezik, így lehetőség nyílik a dupla CPU-s konfiguráció kipróbálására.
A régi gép építésénél olyan hardverkülönlegességek is helyet kapnak, mint a Lian Li PC60 ház vagy éppen egy GeForce FX5200 videokártya, a hangról pedig a jól bevált Sound Blaster Live gondoskodik. Az összeállítás során előkerülnek praktikus megoldások és nosztalgikus részletek, például az alumínium meghajtófedél vagy a klasszikus meghajtók beszerelésének nehézségei.
Az is szóba kerül, hogyan lehetett a Celeron 300A-t egyszerűen túlhajtani, és milyen hardveres vagy szoftveres akadályokba ütközhetünk, ha két ilyen processzort próbálunk működtetni egyetlen alaplapon. Az Intel processzorainak múltja, a gyártók szándékosan beépített korlátozásai és a lehetséges kerülőutak mind izgalmas kérdéseket vetnek fel.
Emellett érdekes kitérő a munkaállomások és szerverek világa, valamint a különböző operációs rendszerek – például a Windows 98 és a Windows 2000 – közötti funkcionális különbségek. Vajon sikerül-e életre kelteni a dupla Celeronos rendszert, és egy túlhajtott Celeron hogyan teljesít egy korabeli Pentium II-vel szemben?
