A kesterit nevű anyag hirtelen nagy figyelmet kap a napelem-kutatásban, miután kutatók kimutatták, hogy hatékonysága megközelítheti a jelenlegi csúcstartó perovszkit napelemekét, méghozzá mérgező ólom nélkül. Ez az anyag a földben igen gyakori elemekből – rézből, cinkből, ónból és kénből – áll, így bőségesen rendelkezésre áll, miközben gyártása a környezetre sem jelent akkora terhet.
Az egyik legnagyobb előnye, hogy kültéri tartóssága messze felülmúlja a perovszkitét – már több hónapos spanyolországi terepi tesztek igazolták, hogy szinte semmit sem veszítenek teljesítményükből, míg más népszerű napelem-típusok éppen a gyors öregedés miatt szenvednek. A kutatók különböző laboratóriumi megközelítéseket és gyártástechnológiákat vizsgálnak: tanulmányozzák a szerkezeten belüli atomcserék (pl. a réz és a cink átrendeződése) szerepét a hatásfok visszaesésében, sőt néhány modern „javító” eljárást is demonstrálnak, amelyekkel magasabb hatékonyság érhető el.
Külön figyelmet kap a napelemek hatékonyságának növeléséért folyó verseny — elhangzik, hogy az elméleti maximum, amit egyetlen rétegű kesterit napelem nyújthat, karnyújtásnyira van az abszolút fizikai elméleti határtól. Azonban, hogy mikor jelenik meg a piacon, és mely technológiai akadályokat kell még leküzdeni, az több nyitott kérdést is felvet: tud-e ez a ‘kis’ anyag áttörni a tömeggyártás világába, vagy megreked laboratóriumi különlegességként?
