Az univerzum távoli zugaiból érkező, intelligens élet jeleit kutató SETI program egyik központi dilemmáját járja körül ez az anyag: ha léteznek fejlett földönkívüliek, miért nem vagyunk elárasztva a jeleikkel? Feltételezésekből kiindulva vizsgálja, miért lehet, hogy egyes civilizációk különösen feltűnően hirdetnék jelenlétüket, míg mások rejtőzködnének, vagy épp minden áron láthatóvá kívánnák tenni magukat.
Földi párhuzamokat keresve a világtörténelem tapasztalatait veti össze a galaktikus léptékek sajátosságaival: mik a különbségek a neonfényű reklámok és egy egész galaxisra szóló jeladó között? Bemutatja a jelek terjedésének akadályait, az energiaigényeket, a rádióhullámok természetét, és azt is, miért éppen a 21 centiméteres hidrogénvonal vagy az úgynevezett „vízlyuk” lehet kiemelkedően fontos frekvenciasáv az ilyen kommunikációban.
Felmerül a kérdés: mik lehetnek ezeknek az intergalaktikus jeladóknak a szerepei? A szakértő részletesen ismertet különféle funkciókat, például tanító jeladókat, galaktikus jogi, szabályozási vagy figyelmeztető üzeneteket, navigációs rendszereket és még területjelölő „bójákat” is. Ezek mind-mind különféle civilizációs szándékokat tükrözhetnek, legyen szó pedagógiai törekvésekről, kozmikus vészhelyzetekről, veszélyes technológiákról vagy akár határvitákról.
Az elméleti megfontolásokat gazdagítják gyakorlati példák is: milyen hullámhosszakat használnak a földi rádiók, miről ismerjük fel a természetes és a mesterséges forrást, illetve hogyan működhetne akár egy galaktikus GPS. A gondolatmenetet izgalmas felvetések zárják, például lehetséges, hogy egyszer csak felfedezzük: a galaxis tele van jelekkel, csak eddig nehezen vettük észre őket.
