Az útkerékpáros edzés világában rengeteg elterjedt tévhit él, amelyek megnehezítik a fejlődni vágyók dolgát. A beszélgetés során Andy Turner, profi kerékpáros edző, tizenhét gyakori, makacs mítoszt vizsgál meg, kitérve arra, hogy milyen módszerek és mérőszámok léteznek az edzettség felmérésére, és ezek közül melyek korlátozott jelentőségűek.
Felmerül, hogy mennyire fontos a megfelelő egyensúly megtalálása a terhelés és a pihenés között, hiszen a mindenkori teljesítmény nemcsak az erőnléttől, hanem a regeneráció minőségétől is függ. Ezzel kapcsolatban érdekfeszítő kérdések vetődnek fel arra nézve, hogy milyen edzéstípusokból és mennyiségekből érdemes felépíteni egy heti programot, illetve hogy a hosszabb időtartamú, alacsony intenzitású edzés vagy a magas intenzitású, de rövidebb szakaszok hozzák-e a nagyobb fejlődést.
Egy másik jelentős témakör, hogy milyen a kapcsolat a testsúly, az erő és a mászóképesség között, illetve hogy a teljesítménymérő és a pulzusmérő együtt vagy külön-külön mennyiben árnyalják az erőnlét képét. Megvitatják azt is, mennyire szükségszerű a profi versenyzők edzésterveit lemásolni, vagy mennyi értelme van az állandó, kifulladásig történő tekerésnek.
Az izomerősítő gyakorlatok lehetséges előnyeit ugyanúgy átgondolják, mint azt, hogy milyen szituációkban hasznosabb a beltéri edzés az utcán történő kerékpározáshoz képest. Az anyag külön figyelmet szentel az okos eszközök és kiegészítők szerepének is, például, ha valaki szeretné megörökíteni az edzéseit vagy fejlődését.
