Amia és képzeletbeli barátja, Zelba, mindennapjaik során együtt élik át a fantáziavilág örömeit, megosztják közös titkaikat, és közösen uralják képzeletbeli birodalmaikat. Miközben valódi barátságot ápolnak, Zelba csupán Amia képzeletének szüleménye.
Sok szülő aggódik amiatt, ha gyermeke láthatatlan játszótársakkal időzik, pedig a képzeletbeli barátok valójában a gyermekek pszichológiai fejlődésének természetes részei. Nemcsak társas élményt nyújtanak, hanem sokszor különleges támogatást is adnak, amit valódi barátok nem feltétlenül tudnak biztosítani.
Kutatások alapján az ilyen képzelt társakat főként olyan, szociálisan nyitott, három-négy éves gyermekek alkotják, akik hiányolják a hasonló korú testvért, vagy szeretik a fantáziavilágot. Ezeknek a gyerekeknek ráadásul jobb történetmesélési képességeik lehetnek.
A képzeletbeli barátok formái rendkívül sokrétűek: lehetnek állatok vagy emberek, kitalált vagy élettel megtöltött játékfigurák. Minden kultúrában más és más formát öltenek; Japánban például gyakoriak a megszemélyesített tárgyak.
Ezek a láthatatlan társak többféle célt szolgálnak: lehetnek bizalmasok, bűnbakok, társak mindennapi helyzetekben, vagy olyan karakterek, akik révén a gyermek félelemmel, konfliktusokkal és empátiával kísérletezhet, biztonságos keretek között.
A képzeletbeli barátok segítenek abban, hogy a gyermekek saját tempójukban fedezzék fel az érzelmeket és a társas érintkezések világát. Segítségükkel nemcsak az önálló gondolkodás, hanem az empátia és kapcsolatépítés képessége is fejlődik.
