A videóban Gene Luen Yang személyes élményén keresztül tárul fel a képregények oktatásban betöltött szerepe. Gyermekkorának egyik meghatározó momentuma volt, amikor először találkozott egy DC Comics lapszámmal, ám ezt az élményt sosem vitte be az iskolába, mintha az osztályterem és a képregények világa elválaszthatatlan lenne.
Később tanárként és képregényrajzolóként újra szembekerült ezzel a kérdéssel, amikor diákjai először szkeptikusan, majd egyre kíváncsibban fordultak a képregényes tananyag felé. Yang bevezette a vizuális tanulási formákat: először videóleckékkel próbálkozott, majd áttért a képregényekre mint taneszközre, amely sokkal nagyobb sikert aratott a diákjai körében.
A történet során az is felmerül, miért alakult ki a múltban az a nézet, hogy a képregény káros lehet a fiatalokra. Dr. Fredrick Wortham könyve és a szenátusi meghallgatások komoly törést okoztak a médium oktatási megítélésében, és ez hosszú időre be is árnyékolta annak lehetőségeit.
Manapság azonban egyre több tanár és könyvtáros kísérletezik a képregényekkel, akár irodalmi, akár STEM tantárgyakhoz kapcsolva. Izgalmas kérdésként merül fel: Milyen potenciál rejlik a képregények kreatív felhasználásában, hogyan változtathatják meg ezek az eszközök a tanulás dinamikáját és elérhetőségét?
