Az 1968-ban megjelent, kevésbé ismert Say-it! Play-it! kazettás magnót vizsgálja a videó. Ez a gyerekeknek szánt eszköz végtelen hurkos kazettákat használ, és különösen érdekes, hogy egy játékgyártó cég, a Kenner készítette, akik inkább akciófiguráikról híresek, semmint az audiotechnológiáikról.
A csomagolás szemet gyönyörködtető, élénk grafikákkal és ötletes leírásokkal mutatja be, mire használható a termék. Felmerül a kérdés, hogyan próbálták ezzel a gyártók a szülők és gyerekek fantáziáját egyaránt megragadni, miközben a gyakorlati részletek – például újratölthető kazetták vagy a működés egyszerűsége – is előtérbe kerülnek.
Az eszköz technikai felépítése meglepően egyszerű, de a javítás nehézségei, például a meghajtószíj cseréje, izgalmas szerelési kihívásokat vetnek fel. Érdekes megfigyelni, miként ötvöz egy gyerekeknek szánt játék analóg technológiát és mechanikai problémákat.
A régi kazettákon talált hanganyagok hallgatása felveti az emlékek és az időutazás témáját: milyen érzés meghallani egy fél évszázaddal ezelőtt rögzített gyerekhangokat, és vajon milyen élmény volt a korban az ilyen játékokat birtokolni?
