Egy hétköznapi, használt kávézóasztal sorsa egészen újszerű fordulatot vesz, amikor a készítő felfedezi, hogy tömör diófából készült. A felhasznált alapanyag minősége felveti a kérdést: vajon mi minden rejlik a látszólag jelentéktelen bútorokban?
A projekt során számos váratlan kihívás merül fel. A fa szétszedése közben akadályokba ütköznek: egyes részek eltörnek vagy megsérülnek, amit kreatív javítási módszerek – ragasztás, csiszolás és különféle szerszámok – oldanak meg. A készítő folyamatosan mérlegeli, hogyan hozhatja ki a legtöbbet a korlátozottan rendelkezésre álló alapanyagból.
A lábak és egyéb szerkezeti elemek gyártása során kísérletet tesz esztétikus díszítő intarziák beépítésére is, ám ezek technikai nehézségeket okoznak: a fa vetemedik és formája torzul. A folyamat során fellépő hibák és kudarcok alternatív megoldások keresésére sarkallják.
Az asztallappal kapcsolatos további kérdések is előkerülnek: hogyan tüntethetők el a régi szerelési lyukak, mivel lehet feltölteni az apró hibákat, és milyen felületkezelést érdemes választani ahhoz, hogy a diófa színe a legjobban érvényesüljön? Mindeközben szóba kerül, mit jelent kompromisszumot kötni ott, ahol az alapanyag mennyisége és vastagsága választás elé állítja a készítőt.
