A beszélgetés középpontjában a fermentációs eljárások szerepe és sokfélesége áll a kávéiparban, hangsúlyozva, hogy a „funk” ízek – azaz a szokatlan, erőteljesen erjedt aromák – nem feltétlenül szükséges velejárói a fermentált kávénak. Felmerül a kérdés, miként különbözik a fermentáció fogalma a fogyasztók és a gyártók körében, és hogy maga a folyamat hogyan járul hozzá a végső ízprofilhoz.
Izgalmas témaként kerül elő a borászati párhuzam, valamint azt is megvitatják, hogy miért nem készül gyakrabban bor kávécseresznyéből, továbbá milyen gyakorlati akadályai vannak ennek. A gazdasági szempontok között szó esik a különböző fermentációs módszerek költségkülönbségéről, elsősorban a használt élesztők árazására és logisztikájára fókuszálva.
Szóba kerül, hogy milyen körülmények között dominánssá válik egy adott mikroorganizmus a fermentáció során, mik a batch-konzisztencia fő kihívásai, és hogy egyáltalán mekkora teret enged a fermentációs innováció a kávéiparban. Felvetik a feldolgozás és pörkölés kapcsolatát, illetve a fermentáció utáni legproblémásabb pontokat a termelésben, például a munkaerő hiányát.
Körbejárják, hogy a fermentációval miként lehet szándékos ízvilágot kialakítani, hol húzódik a határ a „natúr”, „mosott” vagy „infúziós” eljárások között, illetve mennyire jelent reális alternatívát az újrahasznosítás a melléktermékek (például cascara, mucilago) kapcsán. Elhangzik több érdekes kérdés a fermentációs eljárások laboratóriumi és természetes eredetéről is, kitekintve a bor- és sörélesztő-törzsek közötti különbségekre.
