Egy izgalmas témába nyerünk betekintést: hogyan alakultak ki és működtek a hűségprogramok a kávéiparban, különös tekintettel a Starbucks mára milliárdokat mozgató rendszerére. A klasszikus papíralapú pecsételő kártyák helyett a videó a modern és valódi lojalitást ösztönző kártyákat vizsgálja, és megdöbbentő összegű, ügyfelek által betöltött ‘kamatozásmentes hitelekről’ is szó esik – csak a Starbucks esetében ez milliárdos nagyságrend.
A beszélgetés során előkerül egy kevéssé ismert történelmi párhuzam: a 17. századi londoni kávéházak ‘coffee tokenjei’, amelyek helyi fizetőeszközként működtek egy pénzügyi válság közepén, amikor az aprópénz eltűnt az utcákról. Ezek a tokenek egyfajta előfutárai a mai lojalitás kártyáknak, ráadásul reklámhordozók is voltak, hiszen a kávézók neve vagy logója is szerepelt rajtuk.
Felmerül a kérdés: mennyire voltak ezek a tokenek helyi vagy nemzeti jelentőségűek, milyen módon és meddig használták őket, és milyen kulturális hatásuk volt a kor londoni társadalmára. Külön érdekesség, hogy a kávé akkoriban mennyire más, sokkal kevésbé élvezetes volt, mint manapság, mégis elindult a népszerűsége, szemben a mindennapi sörfogyasztással. A beszélgetés során a műsorvezető eredeti tokeneket is bemutat, valamint szóba kerül, hogy mit jelentett akkoriban kávéházat üzemeltetni; hogyan váltak a helyek a londoni társasági, kereskedelmi és kulturális élet központjaivá.
Végül napjaink digitális lojalitásprogramjait is összehasonlítják a múlt fizikai tokenjeivel, felvetve a kérdést: vajon jó lenne-e visszahozni a kézzel fogható, egyedi megoldásokat? És miért örvend a kávé ilyen különös kultusznak, akár 350 év távlatából nézve is?
