New Orleans hosszú történelmének mélyen gyökerező kulturális gazdagsága mellett a város sérülékenysége is a felszínre került 2005 augusztusában, amikor a Katrina hurrikán közeledett. A dokumentumfilm részletesen bemutatja, hogyan vált egy távoli, kezdetben ártalmatlannak tűnő vihar az évszázad egyik legsúlyosabb természeti és ember okozta katasztrófájává.
A narratíva végigkíséri a vihar erősödését, a hivatalos előrejelzések változásait, majd azt, ahogyan az infrastruktúra, a régi gátak és vízpumpák nem tudták megtartani a víztömegeket. Miközben sokan képtelenek vagy vonakodnak elhagyni otthonukat, a veszély érzése lassan nő, végül tömeges evakuációba és kétségbeesett menekülésbe torkollik.
Az események alakulása megvilágítja a társadalmi, gazdasági és faji egyenlőtlenségeket is, amelyek nemcsak a károk mértékét, de a segítségnyújtás sebességét és minőségét is meghatározták. Kiemelt figyelmet kapnak a legalacsonyabban fekvő, többnyire fekete közösségek, ahol a lakosok kiszolgáltatottsága a legnagyobb volt, és ahová a mentőcsapatok késve értek el.
Az infrastruktúra összeomlása után káosz és bizalmatlanság uralkodik el. A médiában a túlélési stratégiák, a menekülés, valamint a fosztogatás és annak társadalmi megítélése is ellentmondásos ábrázolást kap. A helyiek mellett politikai vezetők és segélyszervezetek próbálnak úrrá lenni a helyzeten, miközben napvilágra kerülnek a koordináció hiányosságai, kormányzati hibák, valamint a közösségek széttöredezettsége.
A történet további rétegeiben megjelenik a város újjáépítésének kérdése: mely környékek kapnak hamarabb segélyt, hol történik gyorsabb fejlődés, és ki marad ki a gondoskodásból? A film ezekkel a kérdésekkel nemcsak a múltba, hanem a jelenbe és a jövőbe is mutat, felvetve, hogy milyen tanulságokat kéne levonni az egyenlő bánásmód és a társadalmi igazságosság érdekében.
