Húsz év telt el azóta, hogy a Katrina hurrikán sújtotta New Orleanst és a Mexikói-öböl partvidékét, teljesen átírva a régió történetét. Az 1400 életet követelő katasztrófa során mintegy egymillió embert kellett kitelepíteni, miután a gátrendszer összeomlott, elöntve a várost.
Egykori helyszíni tudósításokból megrázó személyes tapasztalatok és emlékek kerülnek elő a mentési munkálatok nehézségeiről: sötétség, káosz és reménytelenség uralta az utcákat, miközben csak a segítségre való várakozás maradt.
A megszólaló történész, Douglas Brinkley személyes élményei mellett a város szerkezeti sebezhetőségére is rávilágít. Kiemelt témaként jelennek meg a gátrendszer hibái, a természeti adottságok és a helyi infrastruktúra állapota.
Felpörögnek a politikai felelősség kérdései is: megvizsgálják, hogyan reagáltak az egyes szinteken az illetékesek, és milyen szervezeti, valamint vezetési hibák vezettek a humanitárius tragédiához. Felmerül, mennyit tanult az ország az esetből, és vajon a bürokrácia fejlődött-e azóta.
Szóba kerülnek a klímaváltozás lehetséges hatásai, a FEMA (Szövetségi Vészhelyzeti Ügynökség) szerepe, illetve a közelmúltban történt kormányzati változtatások, amelyek tovább befolyásolhatják a jövőbeli katasztrófavédelmet. A beszélgetés végén több parti település fájdalmas emlékeit idézik fel, külön figyelmet szentelve a tragédiában leginkább érintett városoknak.
