A lóra szálló hadsereg katonáinak egyik legkülönlegesebb feladata, hogy elhunyt szolgálati tagok földi maradványait kísérik utolsó útjukra az Arlingtoni Nemzeti Temetőben. A szerep rendkívül szűk körű: jelenleg csupán 27 fő végez ilyen missziót, ráadásul a legtöbb újonc semmilyen lovas tapasztalattal nem érkezik. Komoly fizikai és mentális próbát jelent a több mint négy hónapos felkészítés, amely során a legapróbb technikai hibák is kizárással járhatnak.
Az alapképzést követően a résztvevők Floridában lovaspályákon folytatják továbbképzésüket, ahol a hangsúly a tökéletes formán, együttműködésen és az állatokkal való kapcsolat kiépítésén van. A csapat együttműködése és a formációban történő pontos haladás életbevágó: egyesek most először ülnek lóra, míg mások az akadálypályákon tanulják meg uralni a hatlovas hintót, amellyel a koporsót szállítják.
Az oktató csapatban olyan szakemberek dolgoznak, mint Chester Weber, többszörös országos bajnok fogathajtó, illetve korábbi királyi kocsisok. A kiképzés során a résztvevők megtapasztalják, milyen kihívás a Postilion stílusú hajtás, ahol egy ló hátáról egy másikat kell irányítani. A mindennapi gyakorlatozást szigorú visszacsatolás és valóságszerű szimulációk kísérik: hangágyúk, zászlólengetés és váratlan zajok készítik fel a lovakat és a katonákat a temetések valóságos helyzeteire.
A higiéniai problémák miatt a lovas programot átmenetileg szüneteltették, majd jelentős anyagi befektetéssel modernizálták. Most az állatjólét került a középpontba, és egy ló-orvos vezeti az osztagot. Az ellátás, gondozás és a lovak személyiségének megértése is a mindennapi rutin része lett. A vizsgák szigorúak: csak azok csatlakozhatnak a temetési missziókhoz, akik a végső ‘validáción’ is helytállnak.
A történet betekintést ad abba a világba, ahol a legmagasztosabb katonai hagyomány és a mindennapi kihívások, a személyes fejlődés, valamint az érzelmi súly keveredik – mindez az Arlingtonban végzett szertartások méltósága érdekében.
