Sokan, akik a negyvenes éveikben járnak, aggódnak az AI miatt: vajon túl késő van-e belevágni, szükség van-e egy PhD-ra, és vajon képesek lesznek-e lépést tartani fiatalabb kollégáikkal. Ez az előadás ezekre a félelmekre keres választ, saját tapasztalatok, példák és történetek felhasználásával.
Érdekes történeteket hallunk olyan emberekről, akik pályamódosítással, szakmai tapasztalatukra alapozva váltak sikeressé az AI területén, mindenféle tudományos fokozat vagy programozói háttér nélkül. Megismerhetjük azokat a főbb okokat, amelyek miatt a középkorú szakemberek bizonytalanok: a média determinista narratívája, az imposztor-szindróma és a meredeknek tűnő tanulási görbe.
A beszélő arra bátorít mindenkit, hogy a meglévő szakmai tapasztalatot szupererőként használja fel; azt mutatja be, hogyan lehet az AI-t valós problémákra alkalmazni, és miért van szükség iparági szakértőkre a technológiai újítások világában. Konkrét példákkal illusztrálja, hogy valóban nincs szükség mély matematikai tudásra vagy komplex modellek írására ahhoz, hogy valaki értékes tagja legyen egy AI-projektnek.
Felmerül az a kérdés is, hogy miként érdemes elindulni: hogyan építsünk alaptudást, miként kísérletezzünk egyszerű AI-modellekkel, és hogyan válhatunk „AI-bajnokká” saját munkahelyünkön. Több szemléltető történetet vonultat fel arról, hogyan integrálható az AI a hétköznapi munkafolyamatokba, miközben hangsúlyozza, mennyire fontos felismerni, mikor és mire érdemes AI-t alkalmazni.
