A kormányzati programok gyakran szembesülnek túlzott bürokráciával és elhúzódó megvalósítással – a kaliforniai nagysebességű vasút aktuális példaként szolgálhat erre. Az eredetileg nagy ígéretekkel és ambíciókkal induló projekt gyors összeköttetést hirdetett San Francisco és Los Angeles között, az ígért gyorsaság és modern technológia ízét kínálva az amerikai közönségnek.
Az első tervek alapján jelentős közpénzek és optimista előrejelzések társultak a vasúthoz, ám a kezdeményezés kezdettől fogva túlbecsült utasforgalommal és alábecsült költségvetéssel dolgozott. Az elkövetkező évek során a költségek drámaian megnövekedtek, miközben a projekt haladása messze elmaradt a vállalt menetrendtől.
Miközben a politikusok és döntéshozók újabb és újabb forrásokat keresnek a beruházás befejezésére, egyre többen kérdőjelezik meg a projekt életképességét. További pénzügyi manőverek – például szén-dioxid-kvóták értékesítése vagy ingatlanhasznosítás – kerültek előtérbe, hogy finanszírozzák a vasút létrejöttét.
További feszültséget jelent, hogy a szövetségi kormány visszakéri a korábban átutalt támogatások egy részét, miközben a megvalósítás lelassult, az eredeti céldátumok elúsztak, a társadalmi vita pedig tovább erősödik. Felmerül a kérdés: van-e még értelme folytatni ezt a nagyszabású vállalkozást, és milyen tanulságok vonhatók le a költségvetési kudarcokból?
