Elsa Schiaparelli és Salvador Dalí különös együttműködésének eredményeként született meg az 1930-as évek egyik leghíresebb, legmeglepőbb fejfedője: a cipő formájú kalap, amely egyszerre művészi provokáció és divattörténeti mérföldkő. Ez a különös kalap ugyanazokat a kérdéseket veti fel, mint sok más fejfedő az évszázadok során: miért hordunk kalapot, mit jelent egy-egy stílus vagy anyag, és hogyan válhat egy egyszerű használati tárgy szimbólummá?
Az emberiség régóta díszíti, védi vagy éppen hangsúlyozza fejét különböző kalapokkal és sapkákkal. Utalások találhatók már a történelem előtti időkből is: a leletek és műalkotások, például a Willendorfi Vénusz, arra engednek következtetni, hogy a fejfedőknek már korán megjelent a társadalmi vagy rituális jelentősége. Az ókori, majd később a forradalmi időkben a sapka – például a pileus vagy a frígiai sapka – a szabadság jelképévé vált, és politikai üzenetek hordozójává lett.
A középkori és újkori arisztokratikus társadalmakban a kalapok kifinomult, drága anyagokból készültek, és könnyen felismerhető jeleivé váltak a társadalmi rangnak. Egyes stílusokat, mint a hennin vagy az escoffion, nemcsak a nemesi osztály szerkezete, de társadalmi viták és kritikák is öveztek.
Nemcsak státusszimbólumként, hanem mesterségként is érdekes a kalapkészítés világa: a cilinder gyártása például egészségügyi veszélyekkel járt – a kalapos mestereket megmérgezte a higany, innen ered a bolond kalapos alakja is. A 20. században új korszak köszöntött be, amikor a baseball sapka tömegtermékké, globális divattá vált, könnyedén magába olvasztva márkákat és szimbólumokat. Mindezek után csak találgathatjuk, milyen fejfedők hódítják meg legközelebb a világot.
