A kacsacsőrű emlős bizarr tulajdonságait gyakran csodával hallgatjuk: tojásokat raknak, emlős létükre nincsenek bimbóik, tejük „izzadságként” szivárog a bőrükön át, ráadásul a hímeknek méregtüskék díszítik a lábait. Furcsának tűnnek számunkra, de vajon tényleg olyan ritkák ezek a jellegek az emlősök között?
A videó visszarepít minket több százmillió évre, hogy bemutassa, hogyan alakultak ki a modern emlősök főbb csoportjai: a méhlepényesek, erszényesek és tojásrakó monotréma emlősök. Rávilágít arra, hogy a furcsaságnak titulált kacsacsőrű vonások valaha általánosabbak voltak az emlősök körében.
Érdekes kérdéseket feszeget: vajon miért tűnik „visszamaradottnak” a kacsacsőrű emlős evolúciósan, és tényleg ők az igazi különcök, vagy inkább mi lettünk „furcsák”? Kiderül, hogy olyan tulajdonságok, mint a tojásrakás vagy a méregtüske, valaha tipikusnak számítottak a dinoszauruszok korának emlőseinél.
Megvizsgálja, hogyan segíthetett volna például a tej a tojások nedvesen tartásában, és hogy az elektromosság érzékelése mennyire lehetett elterjedt a monotréma ősöknél. Ugyanakkor bemutatja, hogyan vált a kacsacsőrű emlős saját családján belül is extrémebbé — például hogyan különbözik a mai csőr és a fogazat az ősi Obdurodon fajokétól.
