Az 1979-es Lunar Lander arcade játék hatásaival ismerkedhetünk meg, és az úgynevezett gravitációs játékok műfajának kialakulásával, majd annak Commodore 64-re jellemző fejlődésével. Az évtizedek során számtalan klón és különféle változat készült, most pedig újabb cím tűnt fel a színen: a Jupiter Fracture, mely több mint négy évtizedes hagyományt folytat.
A program fő eleme az ügyességi landolás, ahol a játékosnak különböző nehézségű pályákon és bolygókon kell uralnia hajóját változó gravitációs körülmények között. Minden szint újdonságokat és kihívásokat tartogat: a platformok nemcsak bonyolultabbak, de váratlan akadályokkal, például lézersugarakkal vagy lebegő aknákkal is megtöltik a pályát.
A játék vizuálisan a klasszikus C64-era ’90-es éveinek stílusát idézi, részletes sprite-grafikáival és sötét hangulatú, többcsatornás SID-zenéivel. A fejlesztő, Johnny PvEin, már bizonyított korábban más C64-re készült újhullámos játékokkal, most pedig ismét több szerepben mutatja tehetségét ebben a fejlesztésben.
Felmerül a kérdés, milyen hatást gyakorolhat a Jupiter Fracture a retró játékos közösségre, és vajon a C64 Ultimate exkluzivitás mennyire teszi különlegessé vagy elérhetetlenné ezt a friss alkotást? Az is érdekes szempont, hogyan kapcsolódnak össze a régi idők klasszikusai az új eszközök és szoftverek megjelenésével.
