Milyen lehetőségek rejlenek abban, ha pontosan ki tudjuk számítani a jövőt a fizika egyenleteivel? Milyen határok és buktatók állnak ennek az elképzelésnek az útjában? Az anyag megvizsgálja, hogyan tekintették a fizikusok évszázadokon keresztül az univerzumot egy tökéletesen működő, kiszámítható óraműnek, és hogyan próbálták magyarázni a természetes folyamatokat – a bolygók mozgásától egészen az időjárásig.
Felvetődik a kérdés: ha minden folyamat a fizika törvényeit követi, lehet-e a jövőt és a múltat teljes precizitással előrejelezni? Laplace démonjának gondolata szerint létezhetne egy „szuperintelligencia”, amely a világ összes részecskéjét ismerve meg tudná jósolni a mindenség alakulását. Ám a káoszelmélet megjelenése sok mindenre rámutat: bizonyos rendszerek túlérzékenyek a kiinduló adatok apró változásaira, ezért hosszú távon akár elhanyagolható különbség is gyökeresen más eredményt szülhet.
Mi történik, ha még pontosabb információkkal vagy fejlettebb eszközökkel rendelkezünk? Vajon a káosz csupán gyakorlati korlát, vagy alapvető törvény? És mi a helyzet a kvantummechanikával, ahol csupán valószínűségeket tudunk kiszámítani, nem pedig végső bizonyosságú eredményeket? Az anyag bemutatja, hogy a kvantumvilágban létezik beépített véletlenszerűség, amelyet egyes elméletek rejtett változókkal vagy más interpretációkkal próbálnak magyarázni.
Egy újabb kérdés: a kvantumvéletlen végleg bezárja-e az utat a tökéletes előrejelzés előtt, vagy csupán tudásunk és értelmezésünk jelenlegi határait jelzi ki? A videó érinti a lehetséges filozófiai értelmezéseket is, hangsúlyozva, hogy míg a makroszkopikus jelenségeknél – például a bolygók mozgása vagy a sarki fény – a klasszikus fizika törvényei jól jósolnak, a mikroszkopikus világban már más a helyzet. Az is felmerül, hogy fejlettebb modellekkel és tökéletesebb adatokkal előbb-utóbb akár a ma még kaotikusnak tartott jelenségek (például az időjárás vagy a tőzsde) hosszabb távon is jósolhatók lehetnek.
