Jon M. Chu rendező azokat az élményeket és inspirációkat idézi fel, amelyek a Wicked című filmadaptáció elkészítéséhez vezették. Gyerekkorának meghatározó emlékei között szerepel a Curran Színházban látott első Wicked előadás, ahová édesanyja vitte el, valamint azok a családi élmények, amelyek során különféle amerikai kulturális programokat ismerhetett meg.
Elmerülünk abban is, milyen különleges kapcsolat fűzi Jon M. Chu-t a színházhoz és a filmhez, és hogyan igyekszik ezt a nézőpontot átörökíteni saját rendezői munkájába. A Bay Area startup kultúrája és a történetmesélés vágya szintén fontos témaként jelenik meg.
Az interjú során izgalmas kérdések vetődnek fel: hogyan lehet színpadi élményt filmre adaptálni, miként ragadja meg egy filmes a karakterek érzelmeit jelenetről jelenetre, valamint mennyire meghatározó egyetlen közös pillanat a forgatáson vagy a próbán. Szó esik a történetmesélés felelősségéről, illetve arról, hogy a rendező számára a pillanatnyi érzelmi igazság keresése mindenek felett áll.
Felmerül, lehet-e akár a legnagyobb musical dalokból is valami egészen intim, személyes pillanatot teremteni; fontos dilemmák jelennek meg a készítési folyamat során, mint az ösztönök követése vagy a stábbal való kompromisszumok. Mindezt áthatja a családi kötelékek és saját múlt feldolgozásának személyes tónusa.
