Jon Favreau filmrendező személyesen mesél tíz rendezett filmjéről, betekintést engedve az alkotói folyamat hátterébe. Az improvizáció szerepe, a színészekkel való együttműködés és a különböző technikai megoldások mind hangsúlyos témaként jelennek meg. Elmeséli, hogyan fejlődött a saját rendezői szemlélete az évek során, valamint milyen kihívásokkal nézett szembe az egyes produkciók alatt.
Érdekes kulisszatitkok derülnek ki például arról, hogyan dolgozott együtt Vince Vaughnnal, Will Ferrell-lel vagy Robert Downey Jr.-ral, illetve hogyan vont be művészeket, kollégákat a kreatív munkába. Visszatérő motívumként jelenik meg a technikai fejlődés: megosztja, milyen volt analóg megoldásokat vagy épp a legmodernebb CGI-trükköket alkalmazni, és hogyan hatottak ezek a történetmesélésre.
Többször kitér arra, hogy a stúdión kívülről és belülről érkező elvárások hogyan formálták a munkáját, valamint hogy a közönség hogyan fogadja az egyes filmeket. Felvetődik a kérdés: meddig érdemes ragaszkodni az eredeti ötletekhez, mikor és hogyan érdemes nyitni a kollaboráció, illetve az új technológiák felé, valamint hogyan lehet egy stílusjegyet megőrizni, miközben folyamatosan újat kell nyújtani.
A visszaemlékezései során megjelennek a nagy franchise-ok, a független filmek világa, és szóba kerülnek komoly iparági dilemmák is: például miért lehet nehéz megfelelni a piaci elvárásoknak, hogyan változik a reputáció sikerek és bukások után, és hogyan őrizhető meg az alkotói szabadság. Összességében Favreau elgondolkodtató kérdéseket vet fel a filmkészítés művészetéről, és arról, hogyan hat egymásra ember, technológia és történet.
