Kezdetben a narrátor ellenérzését fejezi ki az új Karácsonyi ének-adaptációval kapcsolatban, pedig lelkes rajongója a klasszikus történetnek, amelyet számtalan változatban látott már. Az új film kapcsán izgatottan említi Johnny Depp visszatérését, ugyanakkor tart attól, hogy túlzottan maníros, túljátszott alakítást láthat majd tőle, ahogyan az utóbbi időben többször is tapasztalható volt.
A rendezőt, Tai Westet dicséri kreatív korábbi filmjei miatt, ezért érdeklődéssel várja, vajon milyen stílusú újdonságokat visz az ismert történetbe. Felmerül a kérdés, hogy egy sötétebb, horrorisztikusabb adaptáció tud-e újat mondani, vagy csupán ismétli a megszokott elemeket.
A szereposztást illetően sokszor úgy érzi, hogy a mellékszereplők alkalmasabbak lennének Scrooge szerepére, mint maga Depp. A filmben a karakterek és helyzetek gyakran túlzóak, a díszletek sötétek, grunge-os hangulatot árasztanak, és az eredeti történet morális tanulságait, emberiességét is háttérbe szorítja a rideg, kegyetlen tónus.
Érdekes elgondolásokat vet fel a film: vajon a Karácsonyi ének szellemei tényleg egykori emberek-e, vagy teljesen különálló entitások? Meglepő húzások jelentkeznek, például a segélykérők egyfajta gonosz figurává válnak, és új mellékszereplők is feltűnnek.
Noha akadnak kreatív vagy érzelmi pillanatok – például a Scrooge és Belle közötti kapcsolat jobban ki van bontva, vagy a zenés betétek erőteljesek – általánosságban úgy tűnik, a film nem találja meg, hogy merjen-e igazán sötét és horrorisztikus lenni, vagy maradjon a klasszikus Karácsonyi ének sémáinál. Felvetődik a kérdés: érdemes-e mindenben követni az eredeti történetet, vagy lehet valami újat alkotni belőle?









